A világ legjobban fenntartható padlóburkolata

Természet a lábak alatt a len, a fa, a gyanta és a mészkő

A linóleum egy sajnálatos szerencsétlenség áldozata lett hazánkban. Régen a házgyári épületek előszobáit, konyháit és fürdőhelyiségeit jobbára PVC burkolatokkal “csinosították”, és valami rejtélyes módon az emberek tudatába beégették, hogy amin járnak az a linóleum.

A linóleumnak soha nem volt semmi köze a PVC-hez, és a lakótelepi burkolatoknak sem volt semmi köze a linóleumhoz. Szegény anyag egy fura sztereotípia áldozata lett, aminek az olcsóbban előállítható PVC lehetett az oka. Tehát, aki nem ismeri a burkolatok ezen fajtáját, annak érdemes most gyorsan és véglegesen törölni a hibás információkat.

 

Kezdjük az elejéről!

A linóleumot egy Frederick Walton nevű úriember kísérletezte ki még a 19. század közepén természetes anyagok alkalmazásával. Messze nem volt tökéletes az eljárás, amivel készítette az anyagot, ezért a tömeges gyártást megelőzően, a szabadalmát átadva más fejlesztőknek újabb, gazdaságosabb módszereket kísérleteztek ki. Az alapanyagok összetételének változtatásával és egyéb gyártástechnológiai vívmánynak köszönhetően gyorsan terjedni kezdett a burkoló anyag a 20. század első felében. Az amerikai alkohol tilalom is közrejátszott a sikerben: mivel az eladhatatlan, felhalmozott parafa dugókkal kellett  valamit kezdeni, beletették a linóleumba, ami így olcsóbb lett és egyre többen telepítettek ilyen burkolatot otthonukban.

 

Felmerül a kérdés, hogy miért keverhetik az emberek a PVC-t a linóval?

A válasz egyszerű: a két burkoló anyag kinézetre hasonlít. És itt gyakorlatilag vége is a közös tulajdonságoknak. Pontosabban a hasonló jellemzőknek, hiszen a linóleumot ugyan úgy lehet tekercs, modul, klikk-rögzítésű kivitelben beszerezni, sőt bevonni vele falakat, bútorokat. És valójában ez jelenti az óriási nagy különbséget, a nagy dilemmát: műanyag vagy természetes?

 

Miből készül a linóleum?

Ha Ádámtól és Évától indulnánk, akkor az ő szorgos és megalapozó munkájának köszönhetjük a len növényt, ami egy 230 fajtás család. A napsütés és az esőzések hatására a len növény magot termel. A begyűjtött lenmagokat kipréselik és lenolajat nyernek belőle. A lenolajat természetes fagyantával, leginkább fenyőgyantával keverik, ez alkotja linóleum alapját a linóleum cementet. Ehhez a masszához adnak mészkő őrleményt és falisztet, illetve természetes színezőanyagokat, leginkább kőzet alapú pigmenteket. A megfelelő minőségű keveréket linóleum granulátumnak nevezik, amit egy juta hordozóra kalendereznek. A kiszáradt, méretre vágott anyag már a tekercses linóleum burkolat, amit további eljárásokkal moduláris, klikk-rögzítésű burkolati egységekbe darabolnak és / vagy hangszigetelő parafára helyezik.

Ma már különféle bevonatokkal kezelik a linóleum felületét, így használat előtt és gyakorlatilag a teljes élettartam alatt nem szükséges állagvédő felületkezeléseket elvégezni. Sőt azáltal, hogy egy igen ellenálló anyag, ami természetesen bakteriosztatikus is, orvosi és labor ’tisztaterekben’ is alkalmazzák speciális, vezetőképes összetételű típusát.

a len virág (Linum), a linóleum alapja